[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Kishitq és gyámoltalan lett ez a büszke férfi, mert nem tudta, hogy a fia elfogadja-e majd apjának. Úgy
vélte, ha tud is róla valamit, az valószínqleg nem vet rá jó fényt. Talán tudja, hogy hqtlenül magára hagyta az
anyját, amikor annak szüksége lett volna rá, és egyetlen percig sem törQdött gyermekével. Hans nem
sejthette, hogy apja csak néhány hete tud a létezésérQl.
Visszaballagott a várakozó kocsihoz, és szólt a sofQrnek, hajtson fia lakása elé. Látni akarta, hol lakik.
Eszébe jutott, hogy Hans azt írta, egy rendkívül kedves és megértQ asszonynál bérel szobát. Mi lenne, ha
elQször ezzel, a fia szerint rendkívül tiszteletreméltó asszonnyal beszélne? - tette fel magában a kérdést.
De már tudta is a választ, és úgy vélte, szüksége lehet az asszony segítségére. Mivel még túl korán volt
ahhoz, hogy felkeresse, szólt a sofQrnek, hogy álljon meg, és utasította, hogy várjon rá, akkor is, ha csak órák
múlva térne vissza. Berlini tartózkodása egész idQtartamára bérelte az autót. Trautmann asszony lakása
közelében tehát kiszállt, és gyalogosan ment tovább. Séta közben felfrissítette emlékeit, majd betért egy
étterembe, hogy egyen valamit. Lassan múlt az idQ, és már tizenegy óra volt, amikor távozott. Kényelmesen
visszasétált Trautmann asszony házához, és látta, hogy a kocsi ott áll, ahol kiszállt.
- Várjon! - kiáltott oda a sofQrnek, miközben az elQkerten át a ház felé haladt. Felment a lépcsQkön és
becsengetett. Martha nyitott ajtót, tQle megkérdezte, tudná-e fogadni a ház úrnQje, és hozzátette, hogy New
Yorkból hoz üdvözletet Jürgen úr számára. Néhány perc múlva a rokonszenves és megnyerQ külsejq
Trautmann asszony elQtt állt.
- Kérem, bocsássa meg, nagyságos asszonyom, hogy ismeretlenül zavarni bátorkodom, de Warren úr
megbízásából jöttem New Yorkból, és Jürgen úrral szeretnék beszélni.
Johanna asszony a tQle megszokott elQkelQ modorban, barátságosan üdvözölte.
- Jürgen úr pillanatnyilag sajnos nincs itthon. ElQadása van az egyetemen, és csak egy óra körül ér haza.
Remélem, vissza tud jönni késQbb. Nagyon fájlalná, ha nem találkozhatna önnel. Tudom, hogy nagy tisztelQje
Warren úrnak és lányának, mivel végtelen hálára kötelezték.
- Ha megengedi, én úgy vélem, inkább Warren úr és a lánya Jürgen úr lekötelezettjei.
Johanna asszony elmosolyodott, közben hellyel kínálta Nordau urat.
- Ha ismerné Jürgen urat, tudná, hogy rendkívül szerény ember, aki állandóan háttérbe szorítja érdemeit,
és igen nagyra becsüli mások barátságát.
- Szavaiból, nagyságos asszonyom, arra következtetek, hogy ön nagyra értékeli a fiatalembert.
- Valóban, de még is érdemli - felelte az asszony nem minden büszkeség nélkül.
- Jürgen úr levelében említette Warren úrnak, hogy ön rendkívül szívélyesen fogadta. Meleg szavakkal
ecsetelte ön iránt érzett háláját, amiért befogadta, és ilyen kellemes otthont biztosít neki.
- Örömmel tettem. Kivételesen szorgalmas és szerény fiatalember, megérdemli, hogy befogadják.
IdQközben az unokaöcsémmel is nagyon jól összebarátkozott. Amikor megláttam, azonnal tudtam, hogy
értékes ember, és tudja, mivel özvegy vagyok, gyermekem nincs, örülök, ha hasznossá tehetem magam, így ez
kitölti az életemet.
- Rendkívül nagyra értékelem, amit tesz, nagyságos asszonyom. ÖnbQl sugárzik a jóság és az
emberszeretet. Végtelen hálára kötelez, hogy Hans Jürgent az oltalmába vette.
Johanna asszony mosolyogva nézte látogatóját. IsmerQsnek tqntek a férfi arcvonásai, de nem jött rá, hogy
Hansra hasonlít.
- Ön hálás ezért? - kérdezte csodálkozva.
- Igen, nagyságos asszonyom. Csak most ismerkedtünk meg, de a szavaiból érzem, hogy megbízhatok
önben. A segítségét szeretném kérni egy roppant kínos ügyben. Megengedi, hogy elmondjam önnek, hogy mi
látogatásom valódi oka?
Az asszony figyelmesen nézett a férfira, és látta, hogy az elfojtott izgalomtól megrándul annak arca. Elég
emberismerete volt ahhoz, hogy rájöjjön, ezt a férfit valami kínozza, nyugtalanítja, valami súlyos teher
nehezedik a szívére.
- Remélem, méltónak tart a bizalmára, és ha segíthetek, örömmel megteszem.
A férfi tisztelettel meghajolt.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, de kérem, Hans Jürgennek ne említse a nevemet. Mihelyst
elmondok mindent, meg fogja érteni, miért kérem erre. A nevem Nordau.
Az asszony bólintott:
[ Pobierz całość w formacie PDF ]