[ Pobierz całość w formacie PDF ]
és Martje Meersburgra száll, akiknek nagykorúságáig szüleik, Alfréd és Jo
Meersburg látják el a vagyongondnoki teendQket. Magától értetQdik; hogy
Alfréd Meersburg és hitvese halálukig ingyenes haszonélvezetet nyernek
Ramaninára, ez megilleti Qket szorgalmas munkájukért. Hogy Emma Boolman
semminemq nehézséget ne támaszthasson fiatal rokonomnak, Malve
Bertramnak öröksége átvételében, kijelentem, hogy nevezett, ki elhalt
leányomra, Malvéra ikertestvérként hasonlít, velem együtt annak a Malve
Redwitz asszonynak (leánykori nevén Malve Döringnek) a leszármazottja, aki
Koblenzben született és halt meg, s származását okmányokkal igazolni tudja.
Elvárom, hogy utolsó akaratomat minden vonatkozásban tiszteletben tartsák,
s örököseim abba belenyugodva, békességben vegyék át hagyatékomat.
Kelt Ramaninán, 1922. február 22-én Maria Saalfner szül. Falke
Miután Saalfnerné errQl az új végrendeletrQl másolatot készített, óvatosan
levette a pecsétet arról a borítékról, amely évekkel korábban írott végakaratát
rejtette, kinyitotta a borítékot, és kiemelte belQle az érvénytelenné vált
okiratot, hogy megsemmisítse azt. Ezután belecsúsztatta az újonnan készített
testamentum másodpéldányát, gondosan új pecséttel látta el, és visszatette
régi helyére, az íróasztalfiókba.
Az új irat eredetijét egy másik borítékba zárta, ugyanúgy lepecsételte, s
ráírta:
Végakaratom
Dr. Rüdiger Lersingen saját kezébe, azzal a kéréssel, hogy halálom után a
hozzátartozóim és Malve Bertram kisasszony jelenlétében nyissa fel. Ezennel
végrendeletem végrehajtójává nevezem ki.
Amint ez megtörtént, az alábbi levelet fogalmazta Lersingennek:
Kedves Lersingen Úr!
Kénytelen vagyok egy kéréssel terhelni Önt. E levéllel egyidejqleg átadom
Önnek lepecsételt végrendeletemet. Becsületes embernek ismerem, így tudom,
hogy biztonságba helyezi és híven megQrzi ezt a dokumentumot. A másolatát
elhelyezem az íróasztalomban, nem biztos azonban, hogy annak létezése a
hatóságok és az érintett örökösök tudomására jut. Amennyiben gyanúm
alaptalannak bizonyul, kész vagyok lélekben megkövetni azt a személyt, akit
képesnek tartok arra, hogy eltüntesse a végrendeletemet.
Bizalmatlanságomért azonban saját viselkedése a felelQs, mivel tudom, hogy
titokban kulcsmásolatot készíttetett az íróasztalomhoz, melyet a hátam
mögött meglehetQs gyakorisággal használ is.
Még egy kérés, kedves Lersingen Úr: legyen szíves halálom után lovagiasan
oltalmába venni Bertram kisasszonyt akkor is, ha Q maga nem kéri erre! Nem
akarom, hogy bárkitQl is bántódása essék.
Hogy miként került Qszinte és baráti érdeklQdésem elQterébe Malve
Bertram, azt egyszer talán Q maga fedi fel Ön elQtt, ha nekem nem adódna rá
alkalmam. Mindazonáltal nagyon szeretnék beszélni Önnel a kisasszonyról.
Amit kifejezett kérésemre Malve Bertram mesélt az Önök között történtekrQl,
az számomra kissé zavarosnak tqnik. Úgy látom, mindketten szenvednek, s én
szívesen segítenék. Ilyen kérdésekhez azonban csak óvatos kézzel és
háborítatlan órán szabad nyúlni. Ezért arra kérem, ha megoldható, szerdán
vagy csütörtökön fáradjon át Ramaniriára. Boolmanék és Meersburgék
szerdán Palembangba utaznak bevásárolni és különféle üzleti ügyeket intézni,
s csak csütörtökön térnek vissza.
Nagyon örülnék, ha nyugodtan beszélhetnék Önnel nem kérek többet egy
óránál. RemélhetQleg megérem azt a napot! Mivel azonban megöregedtem, s
érzem, hogy idQm lassan lejár/titokban még vasárnap átadom Önnek ezt a
levelet és a végrendeletet. Higgye el, nyomós ok késztet erre a
titokzatoskodásra, amelyet személyesen tárok fel Ön . elQtt, amennyiben
megérem a jövQ hetet. EllenkezQ esetben halálom után Malve Bertram adhat
Önnek felvilágosítást.
Üdvözlettel: Maria Saalfner
Az idQs hölgy ezt a levelet is még egyszer átolvasta, azután megelégedve
hajtotta össze, s a végrendeletet tartalmazó, lepecsételt borítékkal együtt egy
másik, Rüdiger Lersingen nevével ellátott borítékba rejtette.
Ez utóbbit ruhája begombolható, mély zsebébe süllyesztette. Ott kellett
lapulnia a jószágigazgató vasárnapi érkezéséig. Két napon át magánál kellett
tehát hordoznia, mert jól tudta, hogy nincs még egy hely a házban, ahol védve
maradhatna Emma Boolman vizsla tekintete elQl. Felemelkedett, és a nyitott
franciaablakhoz lépett. Hajlott korát meghazudtolóan egyenes, tiszteletet
parancsoló tartásában volt valami királynQi.
Odakinn, a tornácon Malve tanult Jannal és Martjával. Épp valami írásbeli
feladatot bízott rájuk. Amikor megpillantotta az idQs hölgyet, felemelkedett.
Dolgozzatok szépen, én addig megyek Maria nénihez. Ha elkészültetek,
játszunk egyet ígérte, és Saalfnernéhoz indult.
Az belékarolt.
Vigyél ki egy kicsit a szabadba!
Óvatosan vezette le a lépcsQ melletti széles, enyhén lejtQsre kiképzett
járdán a kertbe.
Befejezted a munkádat, Maria néni?
Be, gyermekem: a végrendelet kész, a többi Isten kezében van.
Lassan, karonfogva sétálgattak fel és alá a széles gyalogösvényen, így Malve
szemmel tarthatta az apróságokat, mégis zavartalanul cseveghetett Maria
nénivel, aki gyönyörködve szemlélte paradicsomi szépségq birtokát.
Vajon meddig még? sóhajtotta halkan.
Mire gondolsz, Maria néni?
Arra, hogy még meddig élvezhetem ezt a csodálatos látványt.
Reméljük, még nagyon-nagyon sokáig felelte meggyQzQdéssel Malve.
Nem szeretnéd még egyszer viszontlátni az óhazát?
Kedves gyermekem, egy asszonynak ott a hazája, ahol a szerettei. Az én
szeretteim mind itt vannak, Szumátrán& legalábbis a sírjuk. Ahol a sírhant
borul föléjük, ott vagyok honn, s ott akarok én is nyugodni, ha eljQ a vég. De te
visszatérsz egyszer, s akkor gondolj majd a te öreg Maria nénidre, akinek
utolsó napjait megszépítetted, mint a melengetQ, éltetQ napsugár.
Igazán ezt tettem?
Bizony, gyermekem. Érzem, hogy már nem sokáig mondhatom neked
ezt.
Ne hagyj magamra! bújt hozzá szorongva a leány.
Nem kérdik tQlem, mit akarok, kicsi Malve, de te nem sokáig maradsz
egyedül.
Hogy érted ezt?
Hát csak úgy, hogy tavasszal ideutazik Straaten úr a feleségével. Akkor
találkozhatsz a barátaiddal. Add át üdvözletemet Hendrik van der
Straatennek, és mondd meg, hogy sok boldogságot kívánok nekik! Nagyszerq
ember, s a te Daniela barátnQd méltó párja lehet mindazok alapján, amit
meséltél róla. Mire ideér a férjével, én minden bizonnyal már rég Padangban
fekszem az enyéim mellett. Pedig szívesen megismertem volna. De már így is
elég sokáig várakoztattam az én drágáimat, hamarosan velük leszek.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]